Dátum: 2019 június 27. (csütörtök) | László

hírek

Büszke vagyok arra, amit csinálok

Akadémia szakosztály 2018-12-15 Megtekintések száma: 580

A novemberi UTE ŐSZ toborzó-kiválasztó napjai kapcsán egy ötéves újpesti program tapasztalatairól, jelenéről és jövőjéről beszélgettünk Gyöngyösi Attilával.

Úgy 5 éve kezdődött ez a program az UTE, az Önkormányzat és a KLIK megállapodásának keretén belül. Amikor az általános iskolákban megemelkedtek a testnevelési óraszámok és bevezették a mindennapos testnevelést, az UTE szakosztályai lehetőséget kaptak, hogy testnevelési órát tarthassanak 1-2. osztályosoknak. Az induláskor egy-egy iskolába egy-egy edző került, aki egész évben ott dolgozott. Mivel én is eredetileg testnevelő tanárként végeztem a TF-en, később lettem labdarúgó-edző, nagyon örültem, hogy a diplomámnak megfelelő tevékenységet végezhetek, s hogy ebben az újdonságban az UTE illetve a Labdarúgó Akadémia részt vesz.

11 iskola és az UTE torna, röplabda, atlétika, birkózás, cselgáncs és labdarúgó szakosztálya lépett be a programba: mindenki választott iskolát, osztályt (a túlnyomó részét a futball vállalta). Így zajlott le az első év. Utána valamiért a szakosztályok többsége kilépett ebből, s jelenleg az atlétika, a röplabda, legmagasabb óraszámban pedig a labdarúgás van jelen. Nem minden edzőnek van pedagógiai ill. testnevelői végzettsége, ami itt viszont fontos tényező, hiszen nem labdarúgó, hanem tanmenet szerinti testnevelés órákat kellett tartanunk a fogójátékoktól a kötélmászásig. Úgyhogy megfogyatkoztak az edzők, ezáltal kevesebb iskolára volt rátekintésünk. Ki kellett találni valamit, hogy a program a számunkra is hasznosabb legyen, miközben lecsökkent a szakosztályok és az edzők száma. Jelenleg az atlétikai szakosztályból Ormai Anikó illetve én képviseljük 11 iskolában az UTE-t, úgy, hogy az iskolák többségében én vagyis a labdarúgás van jelen az összes 1-2. osztályban (évfolyamonként 2-3, a Homoktövisben 4 párhuzamos osztály van). Maga a sportági kiválasztás egyébként max. 2-3, jelenleg pedig már csak 1 testnevelés órán zajlik: ennyi elég is arra, hogy felmérjem, ki a futballhoz ügyes, koordinált kisgyerek. 

Az óráimat felépítem: játékos bemelegítés, fogójáték, utána szétválogatom a fiúkat-lányokat, viszek be egy futsallabdát (ami ugye nem pattog), csinálok csapatokat, hogy most akkor BL-t vagy VB-t játszunk, s kezdődhet a foci. Elmondom nekik, hogy azt nézem, hogyan vezeted a labdát, észreveszed-e a társad, az üres területeket, tudsz-e egy-egy cselt alkalmazni, hogyan reagálsz, hogyan törsz kapura, hogy közelről gólt szerezz: ezekre mindig felhívom a figyelmüket. Akiknek ismeretlen az UTE, elmondom, hogy ez egy egyesület, ahol sportolókat nevelünk-képzünk, azon belül én a labdarúgásból jövök, de az egész UTE-t képviselem. Ha pl. van egy magasabb, akcelerált kislány, akkor azt azonnal jelzem a röplabda szakosztály felé. Ilyenkor még nem feltétlenül az a lényeg, hogy valaki sportágügyes legyen (azt majd megtanítjuk), hanem hogy milyen a mozgáskoordinációja, a gondolkodása játék közben, vagy egyszerűen csak nagyon szeret focizni, szinte fanatikusan szereti a futballt. A kiválasztottaknak felírom az elérhetőségét, s aztán, amikor már UTE-pólóban vannak, a szülők is hamar megszeretik az egyesületet.

Mikor vannak a kiválasztó órák?

Szeptember elején alakulnak ki a végleges órarendek, a hónap közepén jutok oda, hogy ezek elkezdésére sor kerülhet. 11 iskola valamennyi osztályába ütemezni napi 3-4 testnevelés órát nem kis szervezési-logisztikai feladat úgy, hogy közben az UTE-beli kötelezettségeimnek is eleget kell tegyek. Egy osztályba félévente egyszer megyek, ez 2,5 hónap alatt összesen 50-60 óra. Az igazgatókkal, helyetteseikkel ötödik éve vagyok kapcsolatban, s el tudom mondani, hogy nagyon örülnek. Egyrészt kevés a férfi testnevelő, másrészt pedig már felsősök azok a gyerekek, akikkel annak idején elkezdtük, vagyis már a teljes alsó tagozatot ismerem. Nagyon jó érzés így bemenni az iskolákba, hisz tudják, hogy ki vagyok, hogy az UTE-t képviselem, s mindig szeretettel várnak: felemelő, s büszke vagyok, hogy ezt a programot csinálom. Rendkívül motivál, ahogyan fogadnak a gyerekek, a vezetők. Visszatérve a kérdésre: november végén jutok oda, hogy ezeknek a gyerekekek rendezhetek egy olyan UTE-kiválasztót, mint a múlt pénteki is.

Erre valamivel több mint 30 gyereket válogattam ki. Mivel nyáron elindult nálunk a leányfoci, most volt az első alkalom, hogy ők is jöhettek (ebben a korban a lányok nagyon szeretnek focizni), s rögtön öt kislányt tudtam kiválogatni. A tanító néniknek külön megadtam az itteni edző kollégák (Mihalik István és Melegh Enikő) elérhetőségeit, hogy közvetlenül is tudják majd tartani a kapcsolatot.

A kiválasztókon mindig kiderül, hogy a gyerekek kb. 10-15 %-a más sportágakban is ügyes, sőt, akár már jár edzésekre is. Számomra furcsa, de innen Újpestről pl. járnak focizni a Vasasba, Fradiba is. Természetesen cél, hogy a kerületi gyerekek itt sportoljanak, de ha már a család eldöntötte, hogy oda viszik szinte naponta, akkor természetesen nem mindenáron nyomulunk.

A kiválasztón 15 kolléga volt jelen, ami a szülők felé is nagyon jó üzenet, hisz mindenki láthatta, mennyire komolyan vesszük, a végén a gyerekek csokoládét is kaptak. Nyilván a sportpályán mások a körülmények, mint az iskolában egy testnevelés óra, ahol sok esetben hely sincs, így számukra külön élmény igazi futballpályán játszani.

Edzőnk, Tarczali Viktor felvételei és összeállítása

Nagy örömömre korosztályos szekcióvezetőnk, Kiss Zoltán valamennyi gyereket le szeretné igazolni, amiről személyesen, telefonon és külön sms-ben is tájékoztattam minden szülőt. Természetesen –sajnos- nem minden család célja, hogy kisfia-kislánya igazolt sportoló legyen, viszont akik most visszajöttek tizenöten, az ő szüleik lelkesek, jó hozzáállásúak, örülnek az UTE-nek. A legfonosabb nyilván az egészséges sportolás és versenyeztetés, aztán hogy ki hová jut, kiderül. A többi, programban részt nem vevő újpesti iskola illetve a nagyobb gyerekek számára pedig nagyszerű lehetőség a mostani UTE ŐSZ, amit már külön kapusoknak is tartottunk - hála Elbert Andráséknak.

A 11 iskola mellett van 16 óvodánk is, ahonnan válogatjuk a gyerekeket. Félévente két óvodai Bozsikot tartunk (ezeken középsős és nagycsoportos gyerekek vesznek részt), melyeknek szintén én vagyok a felelőse, miképp a fesztiváloknak, amiket Mihalik Istvánnal csinálunk. Az edzők persze nem várják meg ezeket, hanem az ügyes gyerekeknek azonnal ovifocit szerveznek. Ettől függetlenül én hetente egyszer kihívom az egyesülethez is a gyerekeket edzésre, mert ez még nem olyan megterhelő a szülőknek sem. Tagdíjat csak vagy oda vagy ide kell fizetni, ami révén mindkét helyre járhatnak.

Mit tudtok kezdeni azokkal a gyerekekkel, akik bár ügyesek, de valami konkrét probléma miatt (szétszórt, magatartászavaros, duci, rosszul lát stb. )mégis nehéz vagy kérdéses lehet velük dolgozni?

Elég gyakori, hogy egy kisgyerek csak 5-6 percig tud koncentrálni (akkor viszont nagyon ügyes dolgokat csinál). Abban bízunk, hogy ezt vagy kinövi, vagy hozzászokik a tartósabb figyelemhez, de mindenképp ajánlott szakembereknek megvizsgálni. Akkor is ha pl. duci, hisz akkor pedig életmódot, étkezést váltani. Részünkről a lehetőséget, az esélyt mindenképp megadjuk. Épp emiatt vannak az UTE-ben ún. B-csapatok, hisz én sem csak a versenysportot képviselem, hanem hogy ezek a gyerekek kezdjenek el szervezetten rendszeresen mozogni, sportolni, szeressék meg, hisz az egészségmegőrzés az egyik legfontosabb feladatunk.  Mindig azt mondom nekik, hogy csináld, ügyesedj, játssz minél többet, ez a lényeg: a többi majd alakul.

5 év tapasztalata alapján mit tudsz mondani: hogy állnak az iskolák a programhoz, mennyire kezdeményezők, innovatívak?

Ha szeptemberben nem érek még oda valamelyik iskolába, már kapom a telefonhívásokat, hogy ugye jövök? A gyerekek egymás között beszének erről, várnak, várják a találkozást, s ha megjelenek az osztályban, már rohannak. Később pedig ragaszkodnak hozzám. Az ő várakozásuk, szeretetük, az, hogy ha már az óvodában is tanítottam őket, megörülnek az iskolai találkozásnak, mind-mind kifejezetten feltölt. A tanítónők többségének nem a testnevelés az erőssége, úgyhogy számukra ez komoly segítség, hogy helyettük szakember csinálja. Főleg, ha látják, hogy lendületes, fiatal testnevelő foglalkozik a tanulóikkal. A tanítónők egyébként ugyanúgy ott vannak ezeken az órákon, segítenek.

Ahogy hallgatlak, adja magát a kérdés: hogyhogy nincs az UTE-nak saját óvodája, iskolája? Hisz ez kézenfekvő, praktikus és minden szereplő számára hasznos lenne!

Maga ez a program -hogy ennyi óvodában, iskolában, ilyen magas óraszámban ott vagyunk- könnyen lehet, egész Magyarországon önmagában ritkaság. Gondolj bele: egy egyesület, az UTE alkalmaz egy testnevelő tanárt, aki szervezetten kijár iskolákba tanórákat tartani. Ez akár egyedüli is lehet az országban, nem tudom. Az viszont biztos, hogy akadémiánk vezetője, Sontra Tamás folyamatosan kezdeményezi az UTE iskolát. Nemcsak labdarúgók, hanem valamennyi szakosztály gyerekei járnának ide együtt. Úgy tudom, jelenleg néhány iskolában napirenden van UTE-osztály indítása, de én is úgy gondolom, hogy az igazi, a hatékony valóban egy UTE iskola lenne - óvodától érettségiig. UTE-iskola, UTE-képzés!

Legyen így: sokan gondoljuk azt, hogy ennek aktualitása és realitása van. Sőt, igazából ebben Újpest számára egy egészen kivételes lehetőség rejlik.

Attila, köszönjük a beszélgetést, innen és ezzel folytatjuk tavasszal. További sikereket, eredményeket kívánunk ehhez az örömteli, nagyon szép munkádhoz: hajrá, UTE!

 

Kedvelj minket a Facebookon!

1%

UTE az utánpótlásértAdószám: 18165159-1-41